Kossuth, Budapest, 1980
258 oldal

A ​hagyományos vallástörténeti szemléletmód szerint különbséget kell tenni az egyiptomi, a mezopotámiai, a perzsa, a görög, a római stb. vallás és a zsidó, illetve a keresztény vallás között. Az első csoportba ui. a nem kinyilatkoztatott vallások tartoznak, amelyek története éppen ezért profán vizsgálati módszert igényel, ezzel szemben a zsidó vallás története mint a kereszténységre előkészítő „szent történelem”, még inkább pedig a kereszténység története, az „egyháztörténet” teológiai stúdium, amely pusztán profán módszerekkel nem vizsgálható. A marxista vallástörténeti szemlélet már régen szakított ezzel a felfogással, gyakran azonban a marxista vallástörténészek publikációi sem terjednek túl – egyes részkérdéseket leszámítva – a kereszténység eredetének a tárgyalásánál, mintegy átadván az egyháztörténet területét a teológiai vizsgálódásnak. A vallástörténeti kiadványairól közismert szerző e kötetében, következetesen érvényesítve a marxista történetfelfogás alapelveit, a zsidó és a keresztény vallás történetét is beágyazza a vallástörténet összfolyamatába. Így komplex módon, hiánytalanul vázolja fel a vallásfejlődés törvényszerűségeit a vallás megjelenésétől napjaink vallási irányzatáig.