Aula, Budapest, 1997
246 oldal

1995 ​tavaszán jelent meg először Médiagazdaságtan 1. címmel egy szerény kis kötetem, amelyben megkíséreltem a témát bevezető jelleggel tárgyalni. Az volt a célom, hogy a szélesebb értelemben vett szakmai nagyközönség számára írjak egy könyvet a média gazdaságtanáról, ami egyébként tartalmát tekintve a médiatermékek piacainak leírása és az e piacokon érvényesülő sajátos törvényszerűségek feltárása, egy olyat, amit ráadásul a hazai felsőoktatás hallgatói tankönyvként tudnak használni. Végülis nem bántam meg, hogy ezt a meglehetősen ambiciózus célt tűztem magam elé, hisz mind a Médiagazdaságtan 1., mind a folytatásaként két évvel később megjelent, majd 1998-ban újra kiadott Médiagazdaságtan 1-2. eladási statisztikái azt bizonyították, hogy jelentős az érdeklődés a klasszikus felsőoktatás körein kívül is a téma, illetve a könyv iránt. Régi igazság, hogy egy tankönyvet vagy monográfiát soha nem lehet befejezni, legfeljebb pontot lehet és kell tenni az utolsó mondat végére. Hatványozottan áll ez a médiagazdaságtan tudományágra is: a szemünk előtt zajlik a média digitális forradalma, épül ki az információs társadalom, jelennek meg az új termékek, izmosodnak meg öt-tíz éve még nem is létező ágazatok. Szinte naponta kérdőjeleződnek meg eddigi sarokigazságok, születnek fantasztikusnak tűnő előrejelzések a fogyasztói viselkedés változásáról, a termelés-szolgáltatás radikális átalakulásáról. A nagy guruk már a médiagazdaságtan új paradigmáit is felvázolták, csak győzzük őket követni…