Szépirodalmi, Budapest, 1976
440 oldal · puhatáblás

Ez a gyűjteményes kötet elméleti és gyakorlati eligazításul szolgál a szépirodalmi alkotások mélyebb befogadásához és alaposabb megértéséhez.
Elsősorban azonban a ma és a holnap középiskolásai számára adnak mintákat neves íróink, irodalomtörténészeink, középiskolai tanáraink egy-egy alkotás megközelítése, végiggondolása során.
Az is világos az irodalmat szeretők - és érteni kívánók - számára, hogy minden alkotás öntörvényű: minden vers, regény, dráma önmagában egész, önmagában vall koráról, a szerző érzelmeiről, öröméről, bánatáról. Tehát a kötet második része nem recept, mert nincs is olyan recept, amely minden alkotásra érvényes. Úgy forgassa tehát e lapokat az érdeklődő, hogy gondolatokat, módszereket talál benne, melyek csak közvetve érvényesek egy másik vers, egy másik novella vagy dráma mélyebb kibontására.
Először a műelemzés elméletéből nyújtunk néhány fontos tanulmányt vagy tanulmányrészletet. Így került a kötet élére Arisztotelész Poétika című műve. Ez a nagy görög későbbi századokra is érvényesen határozta meg az irodalom helyét-szerepét, megállapításai többnyire ma is helytállóak. Itt kapott helyet Babits Mihály - maga is tanár volt - század eleji vallomása az irodalomtanításról, s Kosztolányi Dezső több tanulmánya. S találhatók a kötetben olyan munkák is - gyakorló tanárok tollából -, amelyek még nem jelentek meg nyomtatásban.
A kötet végére illesztett bibliográfia ugyancsak segíthet a jobb tájékozódásban, az ismeretek szélesítésében.
Művészetről az alkotások bemutatása nélkül nem lehet beszélni. S minden segítség csak segítség - a mű álljon a középpontban, a költő-író megálmodta világ, a verssorok összecsengő rímrendszere, a dráma pergő párbeszéde, a regény szerteágazó és egybefonódó tartalma: az alkotás és a kor elválaszthatatlansága.