"Egy fenséges bükkfa, egy sorozatgyilkos, egy a gyilkost űző kapitány, unalom és unaloműzés: egy hegyi faluban 1843–44–45 telén rejtélyes gyilkosságok történnek, az áldozatoknak nyomuk vész. Az eset kivizsgálására érkezik a faluba Langlois kapitány, a távolságtartó, szigorú katona, akit az egész falu bámul. Ő viszont hűvösen fogadja az emberek közeledését, csak szállásadójával, Saucisse-szal, a kiöregedett örömlánnyal tud elbeszélgetni a világ folyásáról, vele is csak tőmondatokban. A gyilkos utáni hajszában Langlois súlyos felismerésre jut. Ezzel kezdetét veszi belső vívódása, amely Saucisse és a falu lakóinak elbeszéléséből bontakozik ki az olvasó előtt. Az unatkozó király Jean Giono (1895–1970) a háború után elsőként, 1947-ben megjelenő regénye, amelyet pár évig tartó mellőzöttsége, kitaszítottsága idején írt. A háború előtt, ŹIllyés Gyula tolmácsolásában, Magyarországon is divatos író új korszakának első alkotása ez. Későbbi művei közül a Huszár a tetőn, illetve az Ennemonde és más jellemek című írás jelent meg magyarul Vajda András, illetve Jékely Zoltán fordításában. Az unatkozó király a Krónikák ciklus kiemelkedő nyitóregénye. A ciklus lazán összefüggő regényei egy képzeletbeli dél (Dél-Franciaország) múltjából elevenítenek fel anekdotákat, emlékeket a regények által megteremtett földrajzi közegben és azok szereplőivel. A krónika tehát kitalált közösségek képzelt emlékeinek felidézése egy valós történelmi korból, létező tájak díszletében. A regény egy sorozatgyilkos, egy falu, egy hajtóvadászat, egy unatkozó király krónikája: „…szórakozás nélkül nyomorult ember a király is”."