I.P.C., Budapest, 1990
454 oldal
…Majdnem sikerült. Már ott volt előtte, már szinte érintette, mindjárt lerántja erős jobbjával a biztonságot adó, hosszúszálú fűbe; tisztán látta a rémületet a hatalmas szempárban, a kiáltásra nyíló szájban az apró fogakat… és akkor ragyogó, bíborszín rózsa bontotta ki szirmait a pamutruha mellén. A kislány elesett, mintha hátba taszították volna. Emlékezett, hogy rávetette magát,
testével takarta, míg elhallgatott a fegyverropogás, és a maffiózók elmenekültek
az erdőn át. Emlékezett, ahogyan ott ült
és karjaiban ringatta az elernyedt, kicsi testet, potyogtak a könnyei és ráordított az értetlenkedő, elkésve mentegetőző helyi rendőrre: „Ne, ne, édes Istenem, többé ne…
