Zrínyi Katonai, Budapest, 1969
470 oldal · keménytáblás · Fordította: Gellért Gábor

Alig múlt egy hónap a „Kansas City-i vérengzés” után, amikor egy másik híres ügy, az Urschel-féle emberrablás került a lapok címoldalára.
1933. július 23-án este Charles F. Urschel és felesége Oklahoma City-i otthonuk verandáján ült barátainak, Walter R. Jarrettnek és feleségének társaságában, bridzseztek. A rácsos kapu hirtelen kivágódott, és két géppisztollyal és pisztollyal felfegyverzett férfi hatolt be a verandára.
– Melyik maguk közül Urschel? – kérdezte az egyik fegyveres.
De sem a gazdag olajkereskedő Urschel, sem Jarrett nem válaszolt neki.
– Rendben – akkor mind a kettőt visszük.
Figyelmeztették a két asszonyt, nehogy a telefonhoz nyúljon és riassza a rendőrséget. Aztán foglyaikat maguk előtt terelve, belevesztek az éjszakába.
Ahogy kitették a lábukat, Urschelné már hívta is a Bureau of Investigationt. Hoover, aki nemrég kapott felhatalmazást, hogy emberrablási ügyekben eljárjon, külön emberrabló-vonalat szereltetett be washingtoni telefonközpontjába. Amikor pedig a jelzőlámpája röviddel éjfél után jelezni kezdett, a kezelő közvetlenül Hoover lakását kapcsolta. A csengésre felriadt Hoover azon vette észre magát, hogy magával Urschelnével beszél.
Egész nyomozó-gépezetét azonnal mozgásba hozta. Parancsokkal árasztotta el az Oklahoma City-i osztályt. Riasztotta a környező kirendeltségek nyomozóit, és sürgősen az Oklahoma Citybe vezető utakra irányította őket. Utasította az embereit, hogy működjenek együtt a helyi rendőri erőkkel s a családdal, és bízzák kizárólag Urschelékre a döntést: fizetnek-e váltságdíjat vagy sem.
Két órával az emberrablás után Jarrett hazatért. A rablók, mondta, vagy tíz mérföldnyire északkeletre vitték őket a városból. Egy bizonyos helyen megálltak, elvettek tőle 50 dollárt, és kilökték a kocsiból. Aztán elrobogtak Urschellel egy dél felé vivő úton…