Jelenkor, Pécs, 1994
368 oldal

Forgács Éva tanulmánykötetének egyik legjobb írása (Töredék. Az irodalom és a képzőművészet kapcsolatáról a magyar kultúrában) arra a kérdésre keresi a választ, hogy milyen a kapcsolat a magyar irodalom és képzőművészet között. Ám nemcsak ez a tanulmány, lényegében az egész kötet arra törekszik, hogy ezt az egyenlőtlen, az irodalom javára elfogult kulturális képletet segítsen kiigazítani. Mindenekelőtt azzal, hogy a legújabb, legkorszerűbb képzőművészet világában igazítson el, és felváltsa azt a beidegzett és teljességgel hamis felfogást, mely szerint van a klasszikus és klasszikusan modern, valamint az ettől homlokegyenest eltérő „igazi” modern, avantgárd képzőművészet. Forgács Éva nem a posztmodern leegyszerűsített fogalmával operál, hanem teljes komplexitásában igyekszik képet adni a klasszikusan modern irányzatok utáni fejleményekről. Összefoglaló tanulmányokban és esszékben is, nagyobbrészt azonban egy-egy művész bemutatásával, műveinek elemzésével vagy vele készített interjúkkal: A hatás esztétikája; A kritika mint műalkotás; Magyar napló (Budapesti kiállítások); Mától kezdve így volt?; Kelet-Európa a divat; Egy mítosz természetrajza (Erdély Miklós és a neoavantgárd magánya). A kötetben szép számmal találhatók az egyetemes művészettörténettel vagy századunk magyar művészetének korábbi szakaszaival (századelő, Európai Iskola, Nemes Lampérth József, Schaár Erzsébet stb.) foglalkozó tanulmányok, a kötet igazi ereje és újdonsága azonban a legújabb fejlemények megvilágítása (Keserü Ilona, Donáth Péter, Fehér László, Vlagyimir Jankilevszkij stb.).
Forgács Éva kitűnően tájékozott művészettörténész, remek minőségérzékű műértő és igen jó tollú esszéista. – Kötete a legjobb eligazítók közé tartozik a modern magyar művészet világában.