Szépirodalmi, Budapest, 1981
372 oldal · ISBN: 9631515168

A Magyarország felfedezése sorozat hagyományaitól ezúttal némileg eltérő kötetet: antológiát tart kezében az olvasó. Ugyancsak szokatlan, hogy a „Folyamatos jelen” összetartó abroncsa, a válogatás behatároló elve nem a tematikus rokonság, hanem merőben külsődleges szempont – amely azonban talán mégsem tetszik majd keresettnek és indokolatlannak –: a különböző foglalkozású, érdeklődésű, pályájuk más-más pontján álló szerzők életkora: „fiatalsága”. A gyűjtemény tizenöt írását nem jellemzi sem a megközelítés, sem a stílus egysége – a szociográfia csaknem minden formája, a szépirodalom és a tudományos igényű tanulmány közti széles skála csaknem minden árnyalata megtalálható itt. Antológiánk nem törekszik a mai magyar „valóság” felölelésére, de egy-egy részletjelenség, részterület mélyfúrására igen. Ami a kötetet mégis összefogja, egybetartja, az a minőség: a nyitott, megvesztegethetetlen, kritikus szemlélet, a problémaérzékenység, a tények gondolkodó újracsoportosítása, újrafogalmazása – és az irodalmi igényesség, tehetség. „Azt szerettük volna megmutatni – írja utószavában Berkovits György –, hogy ez a műfaj, a szociográfia, amely a magyar irodalom és társadalomtudomány jellegzetes hagyománya, nem marad művelők, követők, esetleg megújítók nélkül. Fontos, hogy ne maradjon, mert a szociográfiai irodalmat továbbra is a valóság olyan megismerési lehetőségének tartjuk, amelyet nem helyettesíthet és nem szoríthat ki más műfaj… Ezzel a kötettel a föltáró szemléletű fiatalokat szerettük volna támogatni. Mindenesetre az volt a törekvésünk, hogy az érvényest az érvénytelentől megkülönböztessük, a tehetséget, az értéket védjük és ismét nyilvánosságra hozzuk.”