Földes László A második vonalban - Dedikált - Dedikált, jegyzetelt (antikvár)
Kossuth, Budapest, 1984
300 oldal
Könyvem megírásánál arra törekedtem, hogy hű képet adjak a korról, amelyben éltem, s hogy elejét vegyem az önéletrajz-írókkal szembeni gyanakvásnak, ne szépítsem szerepemet, csak arról szóljak, amit ténylegesen átéltem. Könnyebben írtam a felszabadulás előtti időkről, mint azután történtekről. 1945 után sok volt a politikai fordulat, és a „kanyarokban” gyakran kerültem kényes helyzetbe, ütköztem össze ma is élő emberekkel. Egyes esetekben igazam volt, máskor tévedtem. Ha ezekről az ütközésekről, súrlódásokról hallgatok, akkor megszegem azt az elhatározásomat, hogy őszinte legyek. Nem azért szólok olyan eseményekről, amelyekben ismert személyek is szerepelnek, hogy érdekes részletekkel tűzdeljem meg az írásomat, hanem azért, mert ezek nélkül a részletek nélkül a bizonyítás hézagos maradna. A politikai, a gazdasági és a művészeti élet irányzatai mindenkor személyekhez kötődnek. Önéletrajzomban meggyőződésem és emlékezetem szerint az igazat írtam.
