Dosztojevszkijt nagyregényei tették halhatatlanná, a világirodalom klasszikusává, így elbeszélései talán kevesebb figyelmet kaptak, és gyakran inkább csak abból a szempontból értékelték ezeket az írásokat, hogy felfedezhetők-e bennük azoknak a hangulatoknak, karaktereknek, írói módszereknek, technikai megoldásoknak a kezdeményei, amelyek a nagyprózájában bontakozhattak ki a maguk teljességében.Ezek a művek azonban saját jogon is érdemesek a figyelmünkre, és közülük nem egy, de leginkább a Feljegyzések az egérlyukból kivételes hatást gyakorolt a huszadik század modern prózairodalmára. Ez a kisregénye teremti meg az „odúlakó” tipikus figuráját, amely aztán nem csak más elbeszélésekben köszön vissza, de Dosztojevszkij legismertebb hőse, Raszkolnyikov is ide sorolható. Ilyen odúlakó a Nevetséges ember álma című kései elbeszélés hőse is. Nem segít egy kislányon, aki haldokló anyjához hívja, majd a férfi elhatározza, hogy öngyilkos lesz. Szereplői ehhez a férfihoz hasonlóan különc, elesett, a társadalom szélére sodródott, álmatlanságtól és válogatott lelki gyötrelmektől szenvedő figurák, akiknek képtelen élethelyzetekben kell szembesülniük az élet abszurditásával, és Dosztojevszkij elbeszélései csak a legritkább esetben végződnek olyan felemelő és ihletett látomással, mint ez az írása, melynek hőse egy másik bolygón megpillanthatja az emberiség aranykorát. Kisregényeire inkább jellemző az a látásmód, ami e kötet másik elbeszélésére, az Örök férjre, melyben tragikus sorsok kapcsolódnak össze reménytelen helyzetekben, hogy vakon sodródjanak valami megjósolhatatlan végkifejlet felé. Itt egy megcsalt férj a felesége halála után keresi fel a nő egykori szeretőjét. Nem a bosszúállás szándékával érkezik, inkább kétségbeesését próbálja megosztani egykori vetélytársával, végül mégis az életére tör. Akárcsak nagyregényeiben, Dosztojevszkijre jellemző módon keverednek itt is a tragikus, illetve szánandóan kisszerű, nevetséges érzelmek, indulatok és emberi sorsok.