Dolli pontosan tudja, mit szeret, és mit nem. Nem szereti a parkokat, a hangos embereket, a pizzát és általában semmit sem, ami kizökkenti a megszokott rendjéből. Hetven fölött már az ember megtanulja, hogy a világ akkor működik jól, ha kiszámítható. Csakhogy Dolli testében mostanában valami egészen furcsa dolog történik: különös szívdobbanások, megmagyarázhatatlan érzések törnek rá, mintha valami változna benne. Miközben Dolli próbál rájönni, mi ez a nyugtalanító átalakulás, átmeneti szállásán, a Margaréta Idősek Otthonában is egyre több a furcsa és aggasztó jel. Mikor úgy dönt, kideríti, mi folyik körülötte, véletlenül lázadást szít és alaposan fel is forgatja az otthon addigi nyomasztó rendjét. Fekete Judit hol nevettető hol torokszorító története az újrakezdésről szól – hetven felett, gurulós bevásárlótáskával, pizzával, lázadással és egy csipetnyinél több bátorsággal. Az író kíméletlen humorral mutatja be: a fejünkben a családi-, az anyai- és a női szerepek mellett az öregedés is be lett betonozva. „Dolli hetvenvalahány év után rájött, hogy kár volt megtanulnia csendben maradni. Úgyhogy elkezdi megismerni a saját hangját. Vitába száll a konyhással, az eladóval, a biztonsági őrrel, de még a saját vérnyomásával is. Akár úgy is tűnhetne, bosszantó kis nőszemély. Akár. Csakhogy legfeljebb azért idegesít, mert – vele ellentétben – te nagyon is megtanultál csendben maradni. Na és élni? Úgy igazán? Hát, azzal Dollinak is van még némi dolga. Akár csatlakozhatnál is hozzá. S hogy mi lesz ebből? Ha szívvel olvasod, lehet, hogy kompót." Csepelyi Adrienn „Mi jár egy kisnyugdíjas fejében? Hogyan él? Most őszintén, ez kit érdekel?! Hát ez az… Annyit papolunk arról, hogy így meg úgy kell az élet hétköznapi csodáit megélni… Fekete Judit zseniális és tabutörő könyvének főszereplője, Dolli, a kissé megkeseredett és tipikusnak mondható szépkorú özvegy azonban magát is meglepve egy nap fellázad sorsa és a társadalmi elvárások ellen. A szépkorúság szupererejét magában felfedező Dolli korosztálya nevében kikéri magának (sőt, másoknak is): ne elégedjenek meg azzal, amit kapnak. Bár a regény rendkívül szórakoztató, a helyzet élét nem veszi el. A szépkorúság lehetőség ahhoz, hogy mindazt megéljük, amire egyszer vágytunk, csak lehet, hogy elfelejtettük, hogyan is kell… Hiánypótló, tabutörő és realista mű, úgy facsarja a szívedet, hogy közben nevetsz. I love Dolli.” Rácz Zsuzsa „Szatírába oltott kiáltvány az idősekért, amelyben Dolli a szócső: méltóságot, tiszteletet, felnőtt bánásmódot követel korosztályának. A szerző végigvezet bennünket az olyannyira ismerős és tipikusan hazai szituációkon, amikor az idős embereket gyerekként kezelik, megalázzák, semmibe veszik. A témafelvetés újszerű és fontos, ismerős lehet fiatalnak, idősnek egyaránt, illetve a generációkat is közelebb hozza egymáshoz. Családi olvasmány, minden értelemben!” Laik Eszter