Szerencsés ember Avar Judit, akinek megadatott, hogy zenészként, költőként és érzékeny emberként egyszerre lássa és élje át a Balaton fényeit. Márpedig a legszebb helyről, Füredről nézve végig a tó vizén, ahol az egész évet (kisebb-nagyobb szakaszokban) tölti. Avar Judit mindezt átteszi egy más fénytörésbe, más hangsávokba, amelyeket csak ő lát és ő érzékel. S mellé teszi lét-érzelmeinek gazdagságát, amelyben a szerelem és az elválás, a megérkezés és az eltávozás éppúgy a Balaton fényeinek játékaiban tükröződik vissza, mint az élet nagy kérdéseivel való, immár végleges szembenézés is. E kedves rímjátékokban a költő az évszakok balatoni fény-játékosságát szembesíti a nagy ellentmondással: a Tó és a Fény örökkévalóságával, és a létezés bezártságával. De nyugodt marad, hiszen a mindenkori Füredre érkezése során átéli a legfontosabbat, a "... Víz láttán szabadabb / a lélek."
Praznovszky Mihály