A spanyol írónő könyve a nagy fényképész, Robert Capa és Gerda Taro szerelmét dolgozza fel, vagyis Capa karrierjének leghíresebb és legromantikusabb szakaszát – a spanyolországi polgárháborús éveket. A hazájában régóta népszerű Susana Fortés ifjúkorától kezdve tervezte, hogy könyvet ír Capáról, mert „Spanyolország ennyivel tartozik nekik”, de az igazi ihletet az indította el benne, amikor 2008-ban Mexikóban találtak három ládát Capa és Gerda fotóival. Az egyik kép Gerdát ábrázolja, amint Capa pizsamájában fekszik az ágyon: egészen olyan, mint egy kisgyerek Ź– nehéz, de annál izgalmasabb elképzelni, hogy ő Capa nagy szerelme, az a nő, aki lélegzetelállító fényképeket készít halálos veszedelemben – s aztán 1938-ban ott is marad egy csatatéren.A regény a megismerkedésükkel kezdődik, 1935-ben, Párizsban, amely tele van művészekkel, köztük fiatal és idealista zsidókkal, akik a nácizmus elől menekültek. Itt találkozik Gerda és Robert – pontosabban Robertet ekkor még Friedmann Endrének vagy Andrew Friedmann-nek hívják –, s együtt találják ki neki az új nevet, az amerikai hangzású Capát (amely ugyanakkor a magyar Cápa szó – így hívták őt a barátai), hogy jobban el tudják adni a fényképeiket. És Gerda haláláig követhetjük a történetüket: két nagyszerű és bátor ember csodálatos szerelmének történetét. A regényből hollywoodi film készül, melynek Michael Mann a producere és rendezője.