„…kéntses Tárház nélkül a fejedelem tsak könyörületességből él, sőt minden szomszédinak laptája”. Ismeretes, hogy Erdély fejedelmei, különösen Bethlen Gábor és utódai, mindent megtettek azért, hogy lehetőségeikhez mérten gyaŹrapítsák a kincstár bevételeit. A kötetben közreadott források és a bevezető tanulmányok révén egy magyarországi minta alapján Erdélyben is meghoŹnosított kormányzati tisztség, a fejedelmi prefektusi hivatal genezisét, fejlőŹdéstörténetét, sajátosságait ismerhetik meg az olvasók. A kormányzati átalaŹkítások terén is koncepciózus Bethlen nevéhez köthető a tisztség kialakítása, amelynek viselői a 17. század második felében már számottevő befolyást gyaŹkoroltak a fejedelemség birtok-, illetve pénzügyigazgatására, és mivel annak élén álltak, rendszerint közvetlen kapcsolatot tartottak fenn a fejedelmekkel, szinte azok „munkatársaivᔠváltak. A prefektusi kinevezés magas rangot és komoly befolyást, de igen nagy terhet is jelentett a kiszemelt személyek száŹmára, hiszen olyan óriási munkával járt, amelyet nem mindig vállaltak szíŹvesen. A kötetben közölt források ízelítőt adnak a prefektusok munkásságának fénykorából, de rávilágítanak arra is, hogy honnan származtak azok a kincsŹtári bevételek, amelyek segítségével Bethlen Gábor és I. Rákóczi György előteŹremtette a szükséges állami költségeket, majd Apafi Mihály a történelmi csaŹpások sorozata után lábra tudta állítani Erdélyt. Megelevenednek a korabeli erdélyi kincstári igazgatás mindennapjai, a prefektusok és az alsóbb rangú tisztviselők napi feladatai, valamint az őket irányító fejedelmek hatalomtechŹnikai megoldásai, gazdasági intézkedései, amelyek révén több-kevesebb sikerŹrel próbálták elérni, hogy országuk ne legyen „minden szomszédinak laptája”.