Európa, Budapest, 1966
490 oldal · keménytáblás · Fordította: Abody Béla, Árkos Antal, Katona Tamás, B. Nagy László, Réz Ádám, Tandori Dezső, Vajda Gábor

Francis Scott Fitzgerald a húszas években üstökösként tűnt fel az amerikai irodalom egén, s éppoly hirtelen szállt le újra az ismeretlenségbe. Ma azonban világszerte reneszánszát éli, s Hemingway mellett őt tartják az amerikai novellaírás legnagyobb XX. századi mesterének. Teljes joggal: a kötetünkben szereplő válogatott novellák kivétel nélkül feledhetetlen remekművek. Hőseik az „elveszett nemzedék” tagjai, akik az első világháború után győztesen tértek vissza az európai harcmezőkről, s mivel nem találták helyüket hazájukban, nem láttak maguk előtt értelmes életcélt, látványosan siratták el ifjúságukat, a puritán-pionír Amerika eszményeit, s szenvedélyes-botrányos szerelmekben, féktelen italozásban, sportban kerestek menedéket, feloldódni a néger dzsessz első virágkorában a muzsikához menekültek. Az író maga sem sokban különbözött hőseitől: novellái tele vannak önéletrajzi vonatkozásokkal, kifejezik a pályakezdés ujjongó örömét, a kiábrándulást, idegösszeomlást, alkoholizmust, a küzdelmet a gyógyulásért, s utolsó éveinek filozofikus-ironikus hangulatát. Nagy író, nagy sors, izgalmas, művészi kordokumentum és letehetetlen olvasmány: így summázható Fitzgerald élete és műve, ez csillan meg – mintegy tükörcserépben – a kötetünkben található novellákban.