Szépirodalmi, Budapest, 1975
254 oldal · puhatáblás · Fordította: Hevesi András

Az ember sok mindenre felkészül, amint ennek a könnyed és ironikus történetnek az olvasásában előrehalad, csak éppen a meghökkentő befejezésre nem számít. Szerelmi regény? Egy válás története? Éles társadalombírálat? Filozófiai alapvetés a véletlenek bizarr játékáról? – kérdezgeti magában kissé elbizonytalanodva a nem várt fordulatokon. A válasz: ez is, meg az is.
Evelyn Waugh, miközben érdekfeszítő játékba bonyolítja figuráit, szigorú bírálatot mond az angol arisztokrácia társasági életéről. A mutatós csillogásból kitetszik a felszínesség, az uralkodói értékrendből a sivárság, az örömök kergetéséből a lélek üressége és a boldogtalanság – az általános emberi csőd. Ami lenyűgöz, az a mesterien bonyolított eseménysor, igazából a regény egyetlen alakja sem nyeri meg rokonszenvünket. Az ostoba és jellegtelen Beaverhez fűződő szerelme leleplezi az elbűvölő és bájos Brendát is: milyen üresfejű, milyen könyörtelenül élnivágyó! Leginkább Tony, az elhagyott férj útját figyeljük együttérzéssel, tétova becsületességét, lázbeteg támolygását az őserdő vadonában, furcsa megmenekülését, s a még furcsább csapdát, melybe egy eszelős öregember mániája vagy a véletlenek sora zárja, már-már törvényszerű következetességgel.