Magvető, Budapest, 1991
188 oldal

Esterházy Péter publicisztikai írásait tartalmazó kötete, Az elefántcsonttoronyból 1991-ben jelent meg először. Adja magát a kérdés, hogy az Előszó- vagy utószóval bevezetett ötven írás, mely egyenként és összességében is az idő ívére feszül, kiállja-e az idő próbáját, azaz hogyan vehetők most kézbe ezek a Talált tárgyak, megtisztítatlanul és megtisztíthatatlanul. Ne remegjen az a kéz, nyájas olvasó, a szövegek múltbéli „aktualitása” a jelené is, meghökkentően az. Az irodalmi vonatkozású cikkek mellett a rendszerváltozás személyes megtapasztalásának folyamata játssza a főszerepet a könyvben, hisz a szerző a nyolcvanas évek végi, immáron történelmi eseményeket követi nyomon. A maga módján. Egy közép-kelet-európai elefántcsonttoronyból: fala áttetsző, lépcsei szavak, a panoráma ködbe vesző hegyormok helyett a szomszéd sufnija. És a szomszédot úgy hívják: Drága Hazám.

„Két éven át írtam a Hitelbe ezeket a háromflekkeket, kéthetenként, 88. október 13-ától 90. szeptember 25-ig. Egyik-másik íráson lehetett volna talán igazítani, kiegészíteni, lábjegyzetelni, de végül is nem nyúltam egyikhez sem, mert az egészet akartam békén hagyni, nem akarva megzavarni azt az időt, amely itt, akár egy jó, régi praemodern regényben vagy egy valóságos naplóban: múlik. Mert mintha ilyen könyv lenne ez is: múlik benne az idő.”