Eörsi István: Történetek egy hideg faházban (antikvár, dedikált)

Szépirodalmi, Budapest, 1978
272 oldal

Eörsi István írja: „Másodszor kísérletezem olyan könyvvel, mely különféle műfajú írásoknak ad szállást. Az új kötetbe verseken, novellákon, publicisztikai termékeken kívül egy dráma is bebocsáttatást nyert. Ezúttal azonban nemcsak azt szeretném – magamnak is – bebizonyítani, hogy a különféle műfajokban ugyanaz a szemlélet és gondolkodásmód nyilatkozik meg, hanem arra is törekszem, hogy különféle módokon ugyanazt a kellőképpen tágra szabott témakört ostromoljam. Nem háríthatom el eközben teljességgel a szemfényvesztés gyanúját: hiszen nincs olyan irodalmi – sőt: művészi – alkotás, melynek ne volna köze a hűséghez és hűtlenséghez. A művésznek, hogy termelni tudjon, legalábbis önmagához hűnek kell lennie. Munka közben egyre erősbödött bennem az a meggyőződés, hogy a szóban forgó ellentétpár csak látszólag zárja ki egymást – hűtlenségre való hajlam nélkül a hűség könnyen torkollhat szűkhomlokú stupiditásba, maradiságba, szemforgatásba, a hűtlenség pedig gyakran táplálkozik annak erős tudatából, amitől elpártoltunk. A legizgalmasabbak az átmeneti formák, amikor a két fogalom a csalás, az öncsalás és a cinizmus álcázott ösvényein szinte észrevétlenül megy át egymásba. Korunk az ilyen ösvényeknek valóságos labirintusrendszerét rejti magában. Engem mindig is vonzottak az útvesztők, a hozzájuk tartozó Ariadnékkal és fonalakkal egyetemben.”