Pannon, Budapest, 1990
222 oldal · puhatáblás · Fordította: Kertész P. Balázs

A ​hazánkban is méltán közkedvelt szerző, Ed McBain legizgalmasabb krimijét tartja a kezében az olvasó. A történet a már ismerős 87-es körzetben játszódik. Vérfagyasztó akciók, ördögi logika, s a rendőri gyakorlat leírása követi híven a valóságos nyomozási módszereket.
És mi a nyomozás célja?
Kideríteni az ámokfutó kilétét, a „Zsaru-gyűlölőét”, aki kiismerhetetlen, álnok praktikával irtja a város rendőreit. Retteg a város, megfélemlített polgárok és elszánt rendőrök keresik a megszállott gyilkost.
VÉR, HAJSZA, IZGALOM…
„… Mike Reardon csupán három háztömbnyire járt munkájának színhelyétől, mikor két golyó csapódott a koponyájába, átszáguldottak rajta, és távozás közben leszakították a fél arcát. Még észlelte a becsapódást, a hirtelen támadt, elviselhetetlen fájdalmat, aztán valahonnan távolról a lövések zaja is elhatolt a tudatáig, majd minden elsötétült előtte, és a kövezetre roskadt. Meghalt, mielőtt elérte volna a talajt.
Szétzúzott arcából ömlött a vér, és ragacsos, vörös masszaként terjedt szét körülötte. A város egyik polgára volt. Egy másik polgár talált rá nég perccel éjfél előtt, és elindult, hogy értesítse a rendőrséget. Két polgár. Az egyikük éppen egy telefonfülke felé rohan, miközben a másik, a Mike Reardon nevű polgár élettelenül hever az aszfalton. Pillanatnyi helyzetünkön kívül is volt még egy elenyésző különbség a két polgár között.
Csak egyetlen apróság.
Mike Reardon zsaru volt….”