„Kánonok és fúgák, logika és igazság, geometria, rekurzió, szintaktikai szerkezetek, a jelentés természete, zen buddhizmus, paradoxonok, az agy és a tudat működése, redukcionizmus és holizmus, hangyabolyok, fogalmak és mentális reprezentációk, fordítás, számítógépek és programnyelveik, DNS, fehérjék, genetikai kód, mesterséges intelligencia, kreativitás, tudatosság és szabad akarat – olykor még a művészet és a zene is felbukkan!” – sorolja a könyv témáit maga Hofstadter professzor is kissé zavarban a húszéves jubilieumi kidadáshoz készült előszóban.
Valóban, szinte képtelenség érzékeltetni ennek a rendkívüli műnek az összetettségét, amely látszólag távoli területek rejtett mélyszerkezeteit vizsgálja a matematikától a zenén át a képzőművészetig és tovább, feltárva nem csupán meghökkentő, de alapvető igazságokat rejtő, lényegi összefüggéseiket. Kurt Gödel nemteljességi tétele, Maurits Cornelis Escher végtelenbe kanyargó grafikái és Johann Sebastian Bach lenyűgöző fúgái mind ugyanarra a titokra mutatnak: az ismétlődő minták és az önmagukba hurkolódó struktúrák rejtélyére, amelyek a létezés és a tudat megértésének kulcsát is jelentik.
A Pulitzer-díjjal is kitüntetett Gödel, Escher, Bach a modern tudományos ismeretterjesztés egyik legnagyobb hatású klasszikusa. Monumentális, ugyanakkor bravúrosan szórakoztató és felszabadultan játékos szellemi felfedezőútra invitál, amely során hol beleszédülünk az elénk táruló mélységekbe, hol meglepetten csodálkozunk rá a világ és az emberi gondolkodás hihetetlen gazdagságára.