Tankönyvkiadó Intézet, Újvidék, 1991
148 oldal · puhatáblás

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A kisregénynek keretet adó kutyatörténetben az 1950-es évek eseményei elevenednek meg. Niki, a fiatal kis nőstény kutya, alig másfél éves, amikor a nyugodtan, kiegyensúlyozottan élő Ancsa házaspárhoz kerül. Életének egy boldog korszaka kezdődik, Ancsáék, szeretik, megbecsülik. Amikor Pestre költöznek, oda is magukkal viszik. A kis foxi „városi kutya” lesz. Hozzászokik a pórázhoz, a lakáshoz, de hiányzik neki korábbi szabad, vidéki élete. Amikor pedig gazdáját politikai okokból letartóztatják, a kiskutya végképp elveszti lába alól a talajt. Hosszú, szomorú, kilátástalan évek következnek. Ancsáné – maga is megtört lélekkel, hitét vesztve, magányosan , a mindennapi megélhetésért küszködve – legjobb tudása szerint próbál életkedvet csepegtetni a csöppnyi kis állatba, de nem sok sikerrel. A férjről sokáig azt sem lehetett tudni, hogy él-e még. Bár később az asszony nagy ritkán meglátogathatta őt a gyűjtőfogházban, ennek élményét nem oszthatta meg a kiskutyával. Az elkövetkező évek sivárságába ritkán csöppen egy-két vidám óra az asszony és a kutya életébe. Mindketten megtörnek, idő előtt elkopnak örömtelen életükben. Öt évvel gazdája eltűnése után , Niki végképp feladja a küzdelmet, elpusztul. Ancsát pedig szabadon engedik. Mikor letartóztatták, nem mondták, mivel vádolják. Most elengedték, nem mondták miért. Mindhármuktól elvették a fiatalságot, a boldogságot, az életörömöt. A két ember túlélt – a kiskutya belepusztult.