Reform, Budapest, 1989
344 oldal · keménytáblás

A kormányra a múltban elkövetett súlyos hibák helyrehozása, a jogrend megszilárdítása és a törvényesség biztosítása terén is nagy és felelősségteljes feladatok várnak. Államhatalmi szerveink feladata és kötelessége őrködni dolgozó népünk jogainak biztosításán és sérthetetlenségén. Ezekre a szervekre nemcsak az a feladat hárul, hogy biztosítsák a dolgozó nép kötelezettségeinek teljesítését, hanem az is, hogy a haza minden polgára szabadon élhessen törvényben biztosított jogaival. Dolgozó népünk ezt méltán elvárhatja saját államától. De igazságügyi és rendőrségi szerveink, valamint helyi tanácsaink munkájában gyakran nem jutott kellően érvényre a népi demokratikus államélet és kormányzás alapelve – a törvényesség. Ezek a szervek nemcsak az állami, gazdasági és társadalmi élet különböző területén, hanem a saját állami tevékenységük terén és hatáskörében sem tudták úgy biztosítani a törvényesség szigorú betartását, ahogyan azt a népi demokratikus állam és a nép érdekei feltétlenül megkövetelik.
A bírósági és kihágási eljárások nagy száma, a széles körben alkalmazott adminisztratív módszerek, a begyűjtés, az adóbehajtás, a kuláklista, a tagosítások terén elkövetett tömeges túlkapások és visszaélések, valamint egyéb zaklatások sértették a lakosság igazságérzetét, megrendítették a törvényességbe vetett hitét, meglazították a dolgozó nép és állami szervek, valamint a helyi tanácsaink kapcsolatát.
Súlyos és jogos kifogás alá esik a hivatalainkban és közintézményeinkben a tűrhetetlen, durva, rideg és lelketlen magatartás, ahogyan ügyes-bajos dolgaikat intéző polgárokkal egyes bürokraták bánnak. Ezek még különben helyes és törvényes intézkedéseket is úgy hajtanak végre, hogy megkeserítik vele a nép életét. Elfelejtik, hogy ők vannak a népért és nem megfordítva, és a szerénység, a figyelmesség és az emberséges magatartás olyan erények, amiket közhivatalainkban mindenkitől joggal megkövetel bármely polgár is, de a kormány is. A törvényesség megszilárdítása a kormány egyik legsürgősebb feladata.
(Nagy Imre, 1953)