„Tuvja Bruk a nagyapám volt, Vera pedig a nagyanyám. Rafael, Rafi, R. az apám volt, ezt már tudjuk. És Nina… De hát Nina nincs a képen. Ez egy ilyen család.” – írja Gili a jegyzetfüzetébe. Vera kilencvenedik születésnapjára azonban Nina visszatér a kibucba, ahol anyja euforikus örömmel, lánya, Gili dühösen és Rafi nem szűnő rajongással fogadja. Ezúttal, úgy tűnik, Nina nem akar elmenekülni: sürgősen tudnia kell, mi történt életének első éveiben. Azt akarja, hogy az anyja mondja el neki, mi történt, amikor mint fiatal horvát zsidó lány beleszeretett Milosba, a föld nélküli szerb parasztok fiába. És mi történt, amikor Milost a sztálinisták börtönbe zárták kémkedés vádjával. Tudni akarja, miért deportálták Verát Goli Otok szigetére, és miért hagyta el őt hat és fél éves korában. Vera, Nina, Gili és Rafi útra kelnek, és a válaszok nyomába erednek. A katartikus utazás Goli Otokra elsöprő erővel formálja át mindannyiuk életét. David Grossman a transzgenerációs traumák természetét, történelem és egyéni sors összefonódását, a döntések visszavonhatatlanságát és a megbocsájtás erejét tárja az olvasó elé – morális ítélkezés nélkül, hitelesen.