DAFKO, Z.B.: SUGALMAZÓK - A TARTOMÁNY PUSZTULÁSA

„– Mondd, szoktak furcsa megérzéseid vagy álmaid lenni? Vagy tapasztaltad már azt, mintha valakivagy valami megszólítana a fejedben? Láttál már olyan képet, amely aztán megvalósult a jövőben?– kérdezte Gottfried.Közben Vendel felvett egy kavicsot a földről, amit játszadozva dobálni kezdett, majd egy kis szünetután válaszolt.–?Lehetséges, hogy volt ilyen… Miért érdekel ez?–?Sosem gondolkodtál el azon, hogy miért van ez?Vendel a vállát rángatta.–?Nem különösebben, mindig is természetes volt számomra. Nem véletlenül jutottam el odáig, ahova eljutottam, ezt leszámítva… – tette hozzá halkan. – Gyerekkoromóta kiemelkedtem a többiek közül.Gottfried újra elmosolyodott.–?Tudod, Vendel, én is más vagyok, ha úgy tetszik, én is kiemelkedem a többiek közül – tette hozzá gúnyos hanghordozással –, de nem mi vagyunk az egyetlenek. Persze, különleges vagy, de nemvagy egyedül.”