Szépirodalmi, Budapest, 1970
358 oldal
Egy fagyos decemberi éjszakán autó áll meg Csontó Sándor kőműves szállása előtt. Letartóztatás: Csontót bekötött szemmel tuszkolják be a kocsiba. A kihallgatás végtelennek tűnő éjszakáján újra meg újra le kell írnia az életrajzát. A naptár 1951-et mutat. Fogalmazás közben gondolja végig életének eseményeit: a Tanácsköztársasághoz, majd az ellenforradalom győzelméhez kapcsolódó gyerekkori emlékeket, a válságévek nyomorát, a háborút és a felszabadulást követő évek izgalmas társadalmi harcait. Az ötvenes évek börtönét már többen ábrázolták irodalmunkban; Csoór István leírása a leghitelesebbek, legerőteljesebbek közé tartozik. A kihallgatók és börtönőrök viselkedését, beszédét dermesztően valószerűnek érezzük. A keserű élmények ellenpontjaként az író erőt adó emberi gesztusokat villant fel, derék rabtársak, tisztességes fegyőrök, a családot támogató szomszédok arcát, tetteit. Mély, erőteljes realizmussal mutatja be, milyen bonyolult érzékenységgel reagálnak az úgynevezett „egyszerű emberek” az élet alig elviselhető megpróbáltatásaira.
