Cs. Szabó László (1905–1984) Római muzsikája műfajilag összetett könyv: három esszéből és három naplóból áll. Az esszék Vergiliusról és Horatiusról szólnak, egy II. Szilveszter pápa portréját rajzolja meg; a három napló 1963-ból, ’68-ból és ’69-ből való. A személyes vallomások az elhunyt élettárs emlékéhez kapcsolódnak: hol a gyász, a hiány kifejezésével, hol a múlt örökségével számot vető létösszegzés bölcseleti igényével. Önértelmező sorokkal szemléltetve mindezt: „Rómáról és egy halottról szól. Arról, hogy amióta meghalt, miképp hat rám, a valamikori meghalóra mindnyájunk örök Rómája, amelyet együtt szerettünk. S hogyan hatok én Róma feltámasztó hatása alatt a halott ragaszkodó szellemére s ő az enyémre, hogyan élünk együtt.” A sokak által Cs. Szabó legsikerültebb kötetének tartott Római muzsika egyfajta művészi létösszegzés, ahol esszenciálisan jelennek meg az író legfontosabb értékválasztásai: az egyetemes műveltségeszmény, a görög-római és keresztény gyökerű európai kultúra jogfolytonossága, az európai és magyar, a közösségi és egyéni sors összefonódásának kényszere.

Nem ismerek Rómára. Nézem a várost – negyvenöt éve láttam először –, de halványabb a Gianicolo domb tetejéről, mint elmosódott gyermekkori emlékem Brassóról. Mi lehelünk lelket az istenekbe, Rómába is. Ha pislákol a test hite, vértelen kísértet az örök város. A világ valóban csak a képzetünk; Michelangelo kupolája buborék s elpattan, ha hitét s hevét vesztve elejti fantáziám.
(Cs. Szabó László: Római muzsika)