Szépirodalmi, Budapest, 1986
216 oldal

„Volt egyszer egy Európa, amelyben mindentudó lovakkal, édes citerával s a költészet szikrázó tűzijátékával hódítottuk meg a nőt, még azt a sehonnai lányt is, aki rongyos kendővel, mezítláb ballagott az országúton” – olvashatjuk a kötet egyik novellájában, az Utrecht ostromá-ban. A három kulcsszó: költészet, nő, Európa. Cs. Szabó László korai novelláinak – akárcsak egész életművének – ez a három főmotívuma. A művészet, amely beszivárog a mindennapokba, átitatja s mintegy átlényegíti. A szerelmi szenvedély, amely akár viszonzatlan marad, akár beteljesül, fanyarságba, kielégületlenségbe, nosztalgiákba és új vágyakba torkollik. Az európai hagyomány, amit megismerni és idehaza hasznosítani utaznak Franciaországba, Itáliába vagy Németalföldre Cs. Szabó László alteregói: csupa kalandvágyó, kultúrára szomjazó fogékony magyar fiatalember. A szikrázóan szellemes, lendületes költői novellákhoz szervesen illeszkedik a kötet két útirajza, a Hét nap Párizsban s az erdélyi és balatoni képeket felvillantó Tó és havas.
A kígyó novelláit még a nagybeteg író válogatta, a kiadóhoz intézett levelében indokolva, hogy ifjúkori – vagyis 1944 előtti – írásaiból miért ezeket a novellákat, útirajzokat javasolja kiadásra.