Soha nem akartam keresztény verseket írni, de egy napon azt mondtam Istennek, azt akarom, hogy munkálkodj az életemben, mert nem jó, amit én csinálok, de hiszek abban, hogy amit te teszel az én életemben, nem jó, hanem tökéletes lesz. Ekkor azt mondta az Isten, írj keresztény verseket. Hm... nem akartam, erre Ő azt mondta, tehát nem akarod, hogy munkálkodjak az életedben? Azt mondtam, hogy de akarom, mire Ő azt mondta, Ricsi, figyelj mindent vagy semmit, nincs 20%, nincs 99%, Én akarlak téged, meg akarom változtatni az életed, nem hozzátenni akarok az életedhez, hanem azt akarom, hogy meghasonulj az életeddel, sokan fognak bántani, megalázni, mert ők nem fogják azt látni, amit te, de te azért leszel, hogy ők is meg láthassák Dicsőségem, ha hajlandóak befogadni Atyám akaratát és velem vacsorázni. Elkészült "Az Úrhoz írt 100 vers", majd arra jöttem rá, hogy valami mégsem jó. De az Isten azt mondta, jól van, de nem értettem, hiszen a versek nem Róla szólnak, hanem azt láttam, hogy rólam, és mindenki másról, aki húsvér ember. Majd úgy folytatódott a beszélgetés, hogy "Az Úrhoz írt 100 vers" második része már Rólam fog szólni, mondta. Ekkor értette meg velem, hogy miért. Az Isten vágyakozással tölt el minket, felismerjük az életünket, megüresítjük bensőnket, meghasonulunk a világgal, majd mindezek után Dicsérjük Őt! Ez a könyv "rólam" szól (mond ki ezt hangosan, hogy értelmet nyerjen) ez a könyv az én életem felismeréséről szól, ez a könyv az én ajtóm megnyitásáról szól, hogy engedjem az Istennek, amikor Ő jónak látja, bejöjjön azon. Nem úgy, hogy hozzá tegyen az életemhez, amivel még jobb lesz, hanem megüresítve önmagam engedem, hogy betöltsön az Ő Szent Szellemével, és ahogy Pál mondta: Galata 2:20 "Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus." !