Európa, Budapest, 1981
168 oldal · puhatáblás · Fordította: Bognár Róbert

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ha gyanúsított volnál, nem egy ilyen kis klozettpapírt küldtek volna, hanem egy rakás rohamrendőrt meg mesterlövészt. Sztár vagy fiú, ne feledd!… Jó, nem mondom, furcsa érzés, hogy kismillió zsernyák téged akar elkapni, miközben te halálnyugiban szobrozol a Nagylárma folyosóján, itt, az orruk előtt… Micsoda élvezet visszagondolni rá, ahogy a bökő belefut annak a szarházinak a szívébe!
Sajnálom Tanquerelt. Ahhoz képest, hogy nő, van benne spiritusz. Tiszta tébolynak tartottam, hogy ő kapta meg az ügyet, de azt hiszem, végül is igaza volt az Öregnek. Tanquerrel megtette, amit tenni lehetett… Biztosan az az ökör Bettini fogja átvenni tőle a nyomozást. Persze neki is beletörik majd a bicskája, semmit sem fog kideríteni, viszont csinálja majd a műbalhét, és be nem áll a pofája, hogy jól halad a nyomozás, szorul a hurok, és az ilyen szöveg megnyugtatja a közvéleményt.
Vajon jó húzás volt-e felhergelni a gyilkost?… Most már mindegy, nem szívhatom vissza a nyilatkozatomat. Különben is, mindig bíztam a megérzéseimben. És nemigen volt okom megbánni.. Talán értesítenem kellett volna az Öreget, hogy mit végeztem… Nem, megerősítette, hogy én vezetem a nyomozást. Különben is rühelli, ha tanácsokat kér tőle az ember… Van neki esze, ha befuccsolok, leszedi rólam a keresztvizet. Ha meg kivágom a huszonegyet: „Jól van, lelkem, én is ezt csináltam volna a maga helyében.”