Címlap: sárgarigó (Oriolus oriolus)Elnevezése aranyos tollazatára utal. Számos népi neve tanúsítja népszerűségét: aranybegy, aranymál (mál: mell), aranymálinkó, sármálinkó (sár: sárga), sárga lórió stb., amelyek mind a gyönyörű tollruhára vonatkoznak. A sárgarigó, amint azt az egybeírás is jelzi, nem rokona a rigóknak, nevét pusztán habitusa alapján kapta. A hím éneke egyike a legkellemesebb madárénekeknek. Szavát a népnyelv úgy értelmezi, mintha azt kérdezné, hogy „kell-e-dió-fiú?” Időnként kellemetlen, érdes, nyávogó hangot is hallat. A trópusi Afrikából a sárgarigó csak akkor tér vissza költőhelyére, amikor itt a fák már kilombosodtak. Nálunk ártéri erdőkben, ligetekben, fasorokban, alföldi akácosokban, nyárfásokban, arborétumokban, tanyák facsoportjaiban sokfelé megtelepszik.1. kis fakopáncs (Dendrocopos minor)A legkisebb európai harkályfaj, alig verébnagyságú. Közepesen gyakori, de ritkán szem elé kerülő állandó madarunk.2. kék cinege (Cyanistes caeruleus)Népi neve: molnárcinke, fehér arcára és sapkájának fehér szegésére utal. Éneke a széncinkéénél több szótagú, csengő ciű-titi… ciü-titi… ciű-titi- v. ci-ci-trere-szerű finom kis trillázás. A terepen a kék cinkével ritkábban találkozunk, mint nagyobb rokonával.3. csörgő réce (Anas crecca)Hangja jellegzetes rövid, dallamos kri-kriik-prik, kvek-kvek. A táplálkozó récecsapat „beszélgetése” halk sípolássá folyik össze. Hangja alapján kapta a kis pergő réce nevet. Egyéb népi nevei: apró réce, mert ez a legkisebb vadrécénk; tükrös ruca, mert ragyogó zöld színű, nagy szárnytükre van; ezreskacsa, mert „költéskor néha ezres csapatokban jár”. Sebes, fecskeszerű röptéről hívják fecskerécének is. Magyarországon ritka fészkelő, de gyakori átvonuló.4. fehér gólya (Ciconia ciconia)Legnépszerűbb madaraink egyike. Faluképünk nem lenne teljes a fészkében álló, hátravetett fejjel kelepelő, vagy a nyújtott nyakkal, kifeszített szárnyakon vitorlázó gólyamadár nélkül. Költészetünkben is kitüntetett helye van. A fecske mellett a gólya a magyarok legsajátosabb tavaszhirdetője és a tél közelségét jelentője. Ők hozzák meg, ők búcsúztatják el nyarunkat. Népi nevei: cakó, házi gólya, esztrág, eszterág. Kattogó, kelepelő hangja van.5. füsti fecske (Hirundo rustica)Nyálával összetapasztott sárcsomócskákból álló csésze alakú fészkét mindig belső térbe építi: előszeretettel telepszik meg nyitott épületekben (istállókban, csűrökben, pajtákban), befészkel falusi házak tornácára és régi kalapos kéményekbe egyaránt. Sokszor a szó szoros értelmében a ház tűzhelye fölött zajlik családi élete: ki-be járva a nyitott konyha- vagy kamraablakon. Innen szaknyelvi nevének „füsti” jelzője. A gólya mellett a fecske a magyarság egyik tavaszhirdetője és nyárbúcsúztatója. A népköltészetben hírvivő madár, kivált a boldog szerelem postása. Szélső farktollai erősen megnyúltak, erre utal a magyar köznyelvi neve: villásfarkú fecske.6. kis őrgébics (Lanius minor)Májustól szeptemberig tartózkodik Magyarországon, innen a köznyelvi neve: nyári gébics. Feje és háta szürke. Az Alföldön szórványosan költ. A mezővédő erdősávok és útmenti fasorok irtása állományát veszélyezteti.7. gyurgyalag (Merops apiaster)A gyurgyalag a Kárpát-medence legszínpompásabb madara. „Étlapján” előkelő helyet foglalnak el a fullánkos hártyásszárnyúak. Messzire hallatszó, kellemes pru-pru, gyurr-gyurr-szerű bugyborékoló hangját a levegőből hallatja. Költőüregét homok- és löszfalakban alakítja ki. A hazai állomány fő vonulási iránya alapján mondják török fecskének is.8. vörös vércse (Falco tinnunculus)A vércse szavunk származékszó: a vér főnév -cse kicsinyítő képzős alakja. A névadás alapjául a tollazat vöröses foltjai szolgáltak. Éles kliklikli hangját gyakran hallatja. Tájnyelvi neve: tilinkómadár (Alföld). A sólymokkal ellentétben a vércse gyakran „szitál”, azaz egy helyben lebeg a levegőben, hogy vadászterületét alaposan szemrevételezhesse.9. fülemüle (Luscinia megarhynchos)Elbűvölő énekét egyre erősödő hű-hű-hű-hű-hű szótagokkal, ún. crescendo-strófával