A Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja vagyok. Hozzám nem érkezett olyan fanyalgó hang, hogy ez hiba lenne. Életem során kifejtett munkásságom feljogosít erre. Meghívtak és ezt én örömmel fogadtam, mert egyetértek azzal a szándékkal, amely összefogni igyekszik nem csak a beérkezett, de az árván tébláboló, nem kevésbé tehetséges alkotókat. Mindez nívós és színes tartalmú közösséget és bizonyos támogatottságot is jelent. Az Akadémia ún. színházművészeti szekciója fogadott be, ez munkásságom természeténél fogva külön öröm, mert a színház a művészetek összességét képviseli. A színpadon az irodalom, a történelem, a színészmesterség, a zene, a tánc, a képzőművészet (festészet, szobrászat, díszlet, jelmez) és számtalan nagy tudást igénylő mesterség szerepet kap. Persze tartozhatnék akár bármelyik más szakosztályhoz, bizonyos tekintetben mindenhol kakukktojás lennék. Olyan kakukktojás, amelynek a héja itt-ott már megrepedt. Az egyik repedésen festék csordogál, ami képpé változik, egy másik repedésen betűk és szavak nyomakodnak elő, hogy szöveggé álljanak össze, egy harmadik résen pedig szinte végtelen celluloidszalag kígyózik elő. Hálásan tapasztalom, hogy művésztársaim és mindazok, akik munkáimmal találkoznak, mindezt megbocsátják nekem.
