„Ez a könyv segít megérteni azt a zűrzavart, amelyben élünk, és útmutatóul szolgál ahhoz, hogy kiszabaduljunk belőle.” Ben Rawlence

A jó társadalmi rendet nem a törvények és az állam biztosítják, hanem nekünk kell létrehoznunk.

Meg vagyunk győződve arról, hogy a jog megvéd bennünket, és a törvények megakadályozzák, hogy társadalmunk káoszba süllyedjen – nélkülük honnan tudnánk, mi a helyes és helytelen, miként működhetnének jól a közösségeink, és hogyan lehetnénk jó felebarátai embertársainknak?
C. L. Skach azonban nem ért egyet ezzel a hozzáállással. Az állam- és jogtudományok professzoraként mindig is hitt a jog hatalmában, sőt nem egy háború sújtotta ország alkotmányának megírásában részt vett, hogy segítsen megoldani az adott társadalom problémáit.

Többéves munkája után mégis rá kellett döbbennie, hogy a jó társadalmi rendet nem lehet felülről rákényszeríteni az emberekre. Az ugyanis nem a törvényekre való ráhagyatkozásból, hanem az állampolgárok összefogásából fakad.
Jelen könyv számos példával mutatja be, hogyan fognak össze az állampolgárok polgárháború, polgárjogi küzdelmek vagy világjárvány idején egymással, és hat olyan tanácsot fogalmaz meg, amelyeket követve jobbá tehetjük a saját közösségünk életét – az állam beavatkozása nélkül.
„Skach meggyőzően érvel amellett, hogy a törvények és a szabályok nem elegendőek ahhoz, hogy békében éljünk egymással.” Carlo Rovelli

„C. L. Skach arra buzdít bennünket, hogy gondoljuk újra, mit jelent jó polgárnak, a közösség értékes tagjának lenni. A jobb közösségek kialakítása az élhetőbb jövő záloga.” Roger Myerson

„Ha egy elismert jogtudós azt állítja, gyakran maguk a törvények jelentik a problémát, érdemes odafigyelnünk rá. Skach nagyszerű példákon keresztül illusztrálja, hogyan válhatunk jobb állampolgárokká, javíthatunk az életünkön és építhetünk egy harmonikusabb világot. Mindenkinek ajánlom.” Peter Gray

„Az államhoz való tartozás magában foglalja az állampolgárok közösségéhez való tartozást, ez pedig megkívánja a horizontális – nem csak vertikális – és kölcsönös kapcsolatokat, ha valódi akar lenni. Ilyen értelemben az állampolgár eszményi meghatározása a következő: az emberiségnek nevezett közösség felelős, aktív tagja, aki jogokat élvez, de engedelmességgel is tartozik önmagának és a többi embernek, és köteles tiszteletben tartani a Föld és minden élőlénye jogait. Mivel ez egy eszmény, mint ilyen, egyben cél is. A következő oldalakon arra szeretnék emlékeztetni mindenkit, hogyan lehetünk az iménti meghatározás szerinti polgárok: horizontálisan, fajokon, nemeken, nemzetiségeken, korosztályokon átívelő módon – apró, ám annál jelentőségteljesebb lépésenként.
A könyvben végig arra biztatom a kedves olvasót, hogy képzelje maga elé az ideális állampolgárt, és kérdőjelezze meg a saját kötődését azokhoz a szabályokhoz, amelyeket „törvényként” ismerünk. Ez a könyv nem a rossz és a jó törvényekről szól, vagy arról, hogyan és miért érdemes megszegni őket. Ez a könyv nem szándékozik felmenteni a problémás cégeket, kormányokat vagy szervezeteket a felelősségvállalás alól. Ez a könyv arról szól, hogyan kényelmesedtünk el állampolgárként, és bújtunk a törvények mögé, illetve mit tehetünk ez ellen most, együtt, konstruktívan és erőszakmentesen.”