„- Most magán a sor, hogy szeresse önmagát, önmagáért.
- Ezt mondogatom én is naponta, de nem mindig figyelek oda, sokszor képtelen vagyok meggyőzni magamat, nem látom értelmét, hogy folytassam.
- Kedvesem, az ember nem mások kedvéért él, és nem is másokon keresztül, maga elég okos ahhoz, hogy ezt belássa!”
Nina fogoly. A férjének és a házassága húsz évének a rabja. Nem tud szabadulni attól a férfitól, aki a saját függetlenségét minden emberi kapcsolat fölé helyezi. A munkásában sikeres, gyönyörű, kívánatos és elismert nő napokig nem hagyja el a lakást, nehogy lemaradjon férje telefonhívásáról. Semmibe veszi önmagát a férfi nélkül. Nina, a magyar származású holokauszttúlélő a származásának is a rabja marad örökké. A hetvenes években született regény jóllehet megidézi a saját korát, ám éppen az teszi torokszorítóvá, hogy semmit nem veszített az érvényességéből. Az önmagát elveszítő nő egyes szám első személyben megírt őszintesége tabudöntő, meghökkentő és szokatlan mind a mai napig.

Bruck Edit (1931) Auschwitzból Izraelen át érkezett 1954-ben Olaszországba, ott véglegesen letelepedett. Választott hazájában újságíróként és filmrendezőként is éppoly népszerű, mint íróként és költőként. Ki téged így szeret című önéletírása, melyet „az életben maradt Anne Frank naplójaként” is említenek, a holokauszt világirodalmi kánonjához tartozik. Kilencven felett is aktív, a gimnazisták kedvelt előadója, a vészkorszakról tartott órái népszerűek. Az elveszett kenyér című műve elnyerte a legrangosabb olasz irodalmi díj ifjúsági zsűrijének elismerését, mely alkalomból Ferenc pápa is felkereste, hogy személyesen gratuláljon. A szerző gyakran idézi Herzl Tivadar mondását: „Hiába próbáltok megfeledkezni származásotokról, talán sikerül is, de valaki előbb-utóbb emlékeztet rá benneteket.”