„Az életben semmi sem tart vissza jobban saját magunknál.
Ha örökösen szakadék választja el azt, ahol vagyunk, attól, ahol lenni szeretnénk – és hiába próbáljuk áthidalni, megakadályoz benne saját ellenállásunk, fájdalmunk, a kellemetlenség érzete –, ez szinte mindig az önszabotázs hatása.
A felszínen úgy tűnhet, hogy az önszabotázs mazochizmus. Mintha az öngyűlölet, az önbizalomhiány, a hiányzó akaraterő jele volna. Valójában azonban egyszerűen egy öntudatlan szükségletet fejez ki, amelyet az önszabotáló viselkedés elégít ki. Ahhoz, hogy leküzdhessük, lélektani mélyfúrást kell végeznünk. Meg kell találnunk a traumatizáló eseményt, ki kell engednünk a feldolgozatlan érzelmeket, egészségesebb utat kell találnunk szükségleteink kielégítésére, újra kell teremtenünk az énképünket, fejlesztenünk kell néhány képességet, például érzelmi intelligenciánkat és ellenállóképességünket.
Nem kis feladat ez, valamikor azonban mindannyiunknak el kell végeznünk ezt a munkát.”

Amikor elakadunk az életünkben, sokszor nem tudjuk, hogyan lehetnénk jobban, és hiába próbálunk meg mindent, a változásra tett erőfeszítéseink egymás után kudarcot vallanak. Közben nem is sejtjük, hogy általában

mi magunk állunk a saját boldogságunk útjába.

Miért tesszük ezt, mikor tesszük ezt, és a legfőbb kérdés: hogyan hagyjuk abba – egy életre? Ez a könyv ebben nyújt segítséget, miközben megmutatja a kiutat az önszabotáló viselkedés ördögi köréből.

Ha tanulunk a legkárosabb szokásainkból, ha az elménk és a testünk alaposabb megismerésével fejlesztjük az érzelmi intelligenciánkat, ha feldolgozzuk a múltbeli traumáinkat, akkor megváltoztathatjuk az életünket, és kiaknázhatjuk a bennünk rejlő lehetőségeket.

Évszázadokon keresztül a hegy metaforája jelképezte az előttünk tornyosuló, leküzdhetetlennek tűnő nehézségeket. A saját belső hegyünk megmászásához el kell fogadnunk az érzéseinket és lelkileg erősebbé kell válnunk, hogy végül felismerjük, a hegy meghódítása valójában nem más, mint önmagunk jobbá tétele.