A történelem kültelkein folyamatos az ostrom és hadiállapot. Költők és diktátorok panaszmagyarkodnak, gondolatmotoznak, miközben eltörlik a verset. Katonák és kurvák masíroznak végig a sorokon, nincsenek emlékek, de nincs felejtés sem, csak fájdalmak vannak és veszteségek: emberiek, tárgyiak, területiek. A versszakok között összemosódnak Balkánia és Bohémia határai, tükröződnek a gondolatok, már nem tudni, hogy mi az eredeti és mi a fordítás. Kegyelet helyett bemért gondolatok. Nincsenek titkok, mert itt már a mindenség szobáját is átkutatták. Csak a sötétség termelődik újra és újra, hogy a végére mi magunk sem tudjuk már, miért is harcoltunk. Aaron Blumm "vadak voltunk és bombasztikus hidak pinaszőrszál és anyáink szilvalekvárja szerettünk volna lenni lapostetűk egy-egy avantgárd költőnő szeméremszőrzetén örök sört vedelni éktelen pohárból megváltani malevics fekete négyzetét ehelyett vidéki lapok szerkesztették életünk spiclik és rendőrök kísérgették dohányos köhögésünk újvidéken szabadkán zentán szegeden és budapesten fehér hajunk szomorúan lobog a weissbrunni szürkületben termelődik a sötétség kassák kopottas fekete kabátjában bolyongunk a lidérces népligetben sivár hajnali buszra várva akár a múlt századi kísértetek cholnoky viktor elbeszéléseiben" (Vadak voltunk)