Európa, Budapest, 1981
346 oldal · keménytáblás · Fordította: Borbás Mária, Benedek Marcell, Katona Tamás, Réz Ádám, Schöpflin Aladár, Sütő András, Szőllősy Klára

A ​„Dalok könyve” költőjének egyik jellegzetes írása a „Firenzei éjszakák” című novella, amely Heine munkássága harmadik nagy korszakának, a párizsi időknek legelső éveiben keletkezett. A költő politikai magatartása, tekintélyeket nem kímélő maró szatírája, sokféle kényes támadása és szabadszájúsága a 19. század harmadik évtizedében már bizonytalanná tették helyzetét Németországban és Heine, mint ismeretes, 1831 tavaszán búcsút mondva hazájának, végleg letelepedett Párizsban, ahol életének második felét töltötte.
A „Firenzei éjszakák”-ban a Heine által ritkán művelt prózai elbeszélés útjai a költő utazási novelláinak régebbi motívumaira vezetnek vissza. A novella címe is közvetlen kapcsolatot mutat az olasz útleírásokkal. Hogy a keret hőse és a keretbe foglalt leírások elbeszélője a Maximilian név ellenére is maga Heine, az már az eredeti kézirat fölfedezése előtt is nyilvánvaló volt. A novella eredeti kéziratából azonban megállapítást nyert, hogy Heine az elbeszélés hősének nevét Maximilian, vagy a gyakran használt rövidített Max helyett eredetileg „Signor Enriko”-nak írta, miért is kétség sem fér a „Firenzei éjszakák” önéletrajzszerűségéhez.