Aeternitas Irodalmi Műhely, Felsőörs
154 oldal · keménytáblás

Normann hódítók kis csoportja telepedett meg a jeges északon, fagyos magányosságban, ahol a kitartóan küzdenek a fennmaradásért. A századok múlásával azonban egyre nehezebbé válik a kapcsolattartás az óhazával, míg végül meg is szakad. A feledés és a pusztulás veszélye fenyeget.

Az Ormen Korte (Rövid Kígyó) egy ősi tudomány alapján, az egyház megbízásából épített hajó a XIV. század végén, mely arra hivatott, hogy megkeresse és megmentse ezt az elveszett közösséget. A norvég egyház a pokoljárással felérő küldetés végrehajtásával Montanus atyát bízza meg: építse újjá az egyházmegyét, támassza föl az igaz hitet. Az expedíció soha nem látott, iszonyatos megpróbáltatásokon megy keresztül, melyeket az abbé elbeszéléséből ismerünk meg. Montanus tudósítása ugyanakkor politikai és szellemi kaland, amelyben egy szentségtörő szerelem is fölbukkan. A kulcsát adja annak a talánynak, amely máig régészek és történészek vitájának tárgyát képezi.

A testi megpróbáltatások végletekig történő kiélezése mögött mindvégig ott lüktet a szerző történetfilozófiai természetű kérdése: enyhítheti-e a Rossz pusztítását és nyomorát az inkvizíció „üdvös erőszakgyakorlása"?

Az Ormen Korte korántsem kezdetleges, kiforratlan „első próbálkozás". Sem témája, sem nyelvezete nem szokványos, hangulata a szó legteljesebb értelmében „dermesztő", szerkezete pedig egy jól átgondolt, következetesen végiggondolt kompozíció. Mindezek mesteri összhangjában rejlik a regény nagy titka, s bizonyára ezt honorálta a Francia Tudományos Akadémia is 2004-ben a Nagy Regény Díjának odaítélésével.