Magvető, Budapest, 1976
744 oldal · keménytáblás

Aki izgalmat, kalandot, szélsőséges és kiélezett helyzeteket vár Berkesi András regényétől, aligha csalódik. A fordulatokat azonban nem, vagy nem csak az írói fantázia teremti meg, hanem maga a történelem. Igaz ugyan, hogy az a Lajos utcai bérház, amelyben a regény szereplőinek jó része él, eldugott zug, távol esik a nagy események színhelyeitől, lakói azonban szenvedélyes, nyughatatlan emberek, indulatoktól fűtött tetteik történelmi események résztvevőivé avatják őket.
A cselekmény különös feszültségét nem kis mértékben az szolgáltatja, hogy a bérház munkáscsaládjai a legellentétesebb emberi sorsokat élik át. A regény főszereplői Iványiék. Az apa tizenkilences kommunista, Péter, az idősebb fiú is részt vesz a munkásmozgalomban, csak Márton, a fiatalabb Iványi gyerek visszahúzódó alkat, de a történelmi végzet őt sem engedi menekülni. Iványiék ellenségeinek egy része is ebből a házból verbuválódik; a fehérterrorista rendőr őrmester éppúgy, mint a nyilas pribékké züllött részeges munkakerülő. A politikai és erkölcsi ellentétek, melyek a ház lakóit szembeállítják egymással, önmagukban is elegendőek lennének egy családregény eseményeihez, de mindig újabb és újabb szereplők kapcsolódnak, újabb és újabb epizódok szövődnek be a történetbe a forradalmak és ellenforradalmak, az illegális pártmunka, a munkaszolgálat és a partizánharcok során.
A regény legizzóbb, legbensőbb drámaiságát azonban nem a politikai ellenfelek szembenállása szolgáltatja elsősorban, hanem azoknak a küzdőtársaknak, elvtársaknak a szembekerülése a személyi kultusz időszakában, akik pedig nehéz próbákat, harcokat vívtak meg közösen. És akiket örökre összekötött a sorsuk, a származásuk, az illegális múlt, a börtönbeli szenvedések s a végső célt tekintve azonos politikai nézeteik is.