Ez a kötet abba a korba vezet vissza, amikor a magyar törzsek még a Fekete-tenger feletti tágas sztyeppevidéken szállásoltak, majd felkerekedtek, hogy a Kárpátok karéján belül elfoglalják a több száz évvel korábban élt hun uralkodó, Attila által hátrahagyott földet.
Bepillantást nyerhetünk a törzsek életébe, szokásaiba és hiedelemvilágába, valamint a Kazár Kaganátustól történt elszakadás után kialakult politikai helyzetbe. Ekkoriban már komolyan számolni kellett a sztyeppei folyókon megjelent északi népekkel, akiket arrafelé varégoknak vagy ruszoknak neveztek.
Hogyan is jellemezhető a magyar törzsek belső élete? Mik ezeknek a fontosabb ismérvei? Mi a céljuk Álmos és Árpád nagyfejedelemnek? Vajon menekülés előzte-e meg a honfoglalásnak nevezett lakóhelyváltást, vagy tudatos vezéri elgondolás eredménye volt?
Választ kapunk ezek mellett arra is, hogy milyen események befolyásolták a béke és háború kérdését, és mekkora szerep jutott ebben a magyar törzsszövetségnek.
A regény cselekménye érinti a 800-as évek utolsó évtizedének háborúit is, amelyeket a magyarok Bölcs Leó császárral szövetségben a bolgár Simeon kán ellen vívtak. Végül pedig bemutatja a magyarok 889–900-as észak-itáliai hadjáratát, azon belül pedig a Lombardia területén lévő Brenta folyónál lezajlott csatát, amely túlzás nélkül nevezhető hadtörténeti kuriózumnak.