Folytatódnak Rezeda Kázmér utazásai. Külföldi és hazai kalandjai révén ezúttal elsősorban gasztronómiai élménybeszámolókkal gazdagítja az olvasókat a tőle megszokott stílusban, spontán elegyítve a világról alkotott gondolatokkal.
„–?Azt gondoltam, kinyitok egy palack bort… – mondta Rezeda Kázmér, méghozzá önmagának, mert abban a korban volt, amikor már elbeszélgetett magával, ha éppen úgy hozta kedve.
Arra pedig nagyon ügyelt Rezeda Kázmér, hogy ha bort emlegetett, akkor mindig a palack és soha ne az üveg szót használja, mert abban a korban volt Rezeda Kázmér, amikor már fontosak az ilyesféle apróságok, amely apróságokból aztán összeáll valamiféle élhető élet.
S arra van a legnagyobb szükség manapság.
»Egy pohár bor az ateizmus halálugrása« – gondolta még Rezeda Kázmér, felidézve Hamvas Bélát, akit nagyon felvilágosult, tehát semmire se jó, semmire se való körökben csak a »túlképzett raktárosként« illett emlegetni, hiába no, a silányság, az ócskaság az egyetlen örök emberi tulajdonság, persze a hősiességen túl, ami azért ad némi reményt az üdvözülésre, még ha nem is túl sokat.”
