L'Harmattan, Budapest, 2014
612 oldal · puhatáblás

E kötettel barátai, kollégái és tanítványai köszöntik Erdélyi Ágnest, a tanárt, a filozófust, a gondolkodót, a szervezőt, a szerkesztőt, a fordítót, a barátot.
Erdélyi Ágnes évtizedek óta fontos, megkerülhetetlen alakja Budapest értelmiségi életének – sokoldalú tevékenysége igen sokunkban hagyott kitörülhetetlen emléket. Felejthetetlenek esszéi a szamizdat idejéből; Max Weberről és a klasszikus német filozófiáról, más filozófusokról írott tudományos dolgozatainak minden mozzanata megfontolandó és tanulságokat rejtő; filozófiai fordításait nemcsak sok-sok évig fogja még használni a filozófus szakma, hanem minden szempontból példaként fognak állni az újabb fordítógenerációk előtt; fordításkritikáinak precizitása és élessége pedig minden fordító számára felemelő és ijesztő élményt jelent és fog jelenteni.
Oktatásszervezői tevékenysége nagyon nagy hatást tett a rendszerváltás után alakuló magyar értelmiségi ifjúságra. Az az ernyedetlen buzgóság, amellyel hajdan a Láthatatlan Kollégiumot, aztán máig az Erasmus Kollégiumot szervezte, vezette, igazgatta, a leendő (s persze nem csekély mértékben már ma is működő) magyar értelmiségi elit formálódása szempontjából alighanem felbecsülhetetlen.
De ami leginkább félreismerhetetlen benne: figyelő tekintete, amellyel barátait, partnereit, taníványait nézi, látja, szemléli. E figyelem nem más, mint az értelemnek állandó keresése: az értelemnek keresése a legmindennapibb beszélgetésben és a legtudományosabb diszkusszióban is, a fontos dolgoknak megpillantása a legcsekélyebb és legnagyobb összefüggéseknek közepette. Számára a filozófia, a gondolkodás, a tanítás, a nevelés, a beszélgetés ugyanazt jelenti: a megérteni vágyás folyamatos megnyilatkozását.
Erdélyi Ágnesnek hivatása, mondhatnánk: elhivatottsága a megértés. Ennek jegyében fogadja hát köszöntésünket és köszönetünket.
Margócsy István