A 101-es tartalékos rendőrzászlóalj ötszáz rendőre – katonai szolgálatra alkalmatlan, családos emberek – 83.000 lengyel állampolgár haláláért felelős. A tanulmány az egység 210 tagjának háborút követő kihallgatása során felvett jegyzőkönyveken és az ellenük készült vádiraton alapszik. Browning azt sugallja, hogy ezek az emberek nem engedelmességből vagy félelemből gyilkoltak, hanem karrierizmusból, alkalmazkodásból és meggyőződésből. E hiánypótló mű a holokauszt egy kevéssé ismert aspektusára vet fényt: arra, hogyan élték meg saját tetteiket olyan elkövetők, akiknek gyilkossá válása semmilyen szempontból nem volt szükségszerű. A szerző a Washington állambeli Tacomában lévő Pacific Lutheran Egyetem professzora. Műve nem szokványos könyv a holokausztirodalomban: megdöbbentő beszámoló arról, hogyan vált egy középkorú, átlag németekből álló egység lengyel zsidók tízezreinek gyilkosává. Browning segít megérteni, milyen lélektani változáson mentek át ezek az átlagemberek ahhoz, hogy aktív elkövetővé váljanak az emberi történelem legnagyobb szabású bűntettében. Kevéssé ismert, hogy a lengyel zsidóság többsége nem a nagyvárosokban élt, hanem kisebb településeken. Míg a haláltáborok működtetéséhez nem volt szükség nagy létszámú személyzetre, a kisvárosok, falvak zsidóságának deportálásához, vagy a helyszínen történő legyilkolásához sok ember kellett. Ezt biztosították a rendőrzászlóaljak, köztük a 101-es számú.A szerző korábban írt (magyarul eddig meg nem jelent) művét új, terjedelmes utószóval látta el, amely eddig nem ismert fotókkal is dokumentálja a brutális gyilkosok bűneit.