Az utókor hálátlanságának bizonyítéka Lajos Vilmos (1655–1707) – a magyar olvasóknak csak Bádeni Lajos – baden-badeni őrgróf elfeledett emléke. Kortársai rajongtak a 17. század második felének e kiváló katonájáért és hadvezéréért, aki győzelmet győzelemre halmozott a nagy török háborúban és a rajnai fronton. Csodálatuk jeleként több hízelgő nevet is adtak hősüknek. Hívták a Birodalom pajzsának (Schild des Reichs), majd Bécs ostroma után a Habsburg propaganda Török Lajos néven (Der Türkenlouis) emlegette. Oszmán ellenfelei Vörös királyként (Roter King) rettegték a harcmezőn viselt jellegzetes vörös zubbonya miatt. Hiába azonban a számos kitüntető jelző, halála után emléke lassan elhalványult. Bár Ferenc József még felállíttatta embernagyságú márványszobrát a Bécsi Hadtörténeti Intézetben, a 20. században egyre kevesebbszer említették a nevét. Éppen ezért hiánypótló ez a mű, amely magyar nyelven először mutatja be az őrgróf pályafutását, származását és neveltetését, az Oszmán Birodalom, valamint a Francia Királyság ellen vívott háborúkban elért sikereit a magyarországi és balkáni, illetve a felső-rajnai hadszíntéren. Láthatjuk meredeken ívelő katonai karrierjét, hadvezéri, diplomáciai és uralkodói kvalitásait, az ezek hátterében meghúzódó motivációit, s nem utolsósorban személyiségét és családi kapcsolatait. Mindezt a kötet európai kontextusba ágyazva szemlélteti, egységként mutatva be azt az egykor oly hatalmas területet, amelyet a Habsburgok uraltak.