A vágy, hogy mások számára láthatóak legyünk, hogy értsenek és elismerjenek bennünket, az egyik legelemibb emberi vágy. Mégsem vagyunk képesek magától értetődő módon megadni ezt másoknak.

David Brooks könyve a legjobb ismeretterjesztő könyvek közül való: könnyen érthető és szórakoztató módon, tudományos eredményekre támaszkodva, konkrét példák segítségével járja körbe az értő figyelem témáját, s azt, miként valósíthatjuk meg, hogy ezáltal jobb és teljesebb lehessen az életünk. David Brooks azt vallja, hogy úgy őrizhetjük meg ebben az erőszakkal és fájdalmakkal átitatott világban mindazt, ami a szó legnemesebb értelmében emberi, ha tisztelettel és értő kíváncsisággal fordulunk embertársainkhoz. Az ő felfogásában a valódi humanizmus életforma, amely konkrét mindennapi tettekben ölthet testet azáltal a képesség által, hogy képesek vagyunk valójában és mélységükben megérteni az embereket, akikkel dolgunk van. Minden jól működő család, közösség és szervezet középpontjában egy alapvető humanista képesség áll: a képesség, hogy valóban lássunk és értsünk másokat, és ezt éreztessük is velük.

Az Értő figyelem mint életforma című könyv egyebek mellett segít…
- megértőbbé és figyelmesebbé válni;
- megtalálni azt az örömöt, amely másik valódi, mély megértéséből fakad;
- megtanulni, hogyan mondhatunk ellen anélkül, hogy megmérgeznénk a barátságunkat;
- megtanulni, hogyan érdemes felfedni a sebezhetőségünket.

„Az embernek ugyanúgy szüksége van elismerésre, mint ennivalóra vagy vízre. Nincs nagyobb büntetés, mint átnézni valakin, jelentéktelenné, láthatatlanná degradálni az illetőt. »A legnagyobb bűn felebarátunkkal szemben nem az, ha gyűlöljük – írta George Bernard Shaw –, hanem az, ha nem törődünk vele: ez az igazi embertelenség!« Ha így teszünk, azzal azt mondjuk: Nem számítasz. Nem létezel. Ugyanakkor nem nagyon van annál kielégítőbb, mintha érezzük, hogy figyelnek ránk, megértenek minket.”