Rózsavölgyi és Társa, Budapest, 1943
262 oldal · Fordította: Györgypál Imre

Három évszázad választ el bennünket a világ egyik legnagyobb államférfiának életművétől. Szándékosan nem használjuk azt a szót, hogy életétől, mert Richelieu, vagy ahogy XIII. Lajos Franciaországában nevezték el: le Cardinal, a bíboros, csak fiziológiai értelemben élt emberi életet. Csak művének és művéért élt: Franciaország és ami vele egy és ugyanaz, a francia monarchia nagyságáért és hatalmáért. Folytonos zavargásoktól, nemesi és hugenotta villongásoktól szerteszaggatott, elgyengült, pusztulása felé rohanó francia hazájából mondhatatlan munkával, éléslátással és lángeszű tervek végrehajtásával ő építette fel a francia nagyhatalmat.
A bíboros először otthon csinált rendet. Medici Máriát, az anyakirálynőt, a magánéletbe szorította vissza, egész sorzat nemesi zendülést vert le, majd az elhatalmasodott hugenották politikai befolyását szüntette meg La Rochelle sikeres ostromával, rendet teremtett a pápával való viszonyban, hogy végül a Habsburgok családi imperializmusának vessen gátat, ami a harmincéves háború folyamán sikerült is neki. Egy személyben volt állam-miniszter, főpap, diplomata, hadvezér, flotta-építő, gyarmatszervező, pénzügyi lángész, csakúgy, mint a francia Akadémia megalapítója. Mindezt a betegségektől elgyötört testében lakozó genie és törhetetlen akaratereje hajtotta végre…