Eri, Budapest, 2005
164 oldal · Fordította: Roboz Andor · Illusztrálta: Bátki Nóra
Avercsenko a fanyar humornak és groteszk szatírának jó tollával rendelkezik. Ezzel a jó pennával nem akar semmi különöset, se bevilágítón okosat, se megrázón valóságosat mondani; furcsa helyzeteket és papagájtollas, kusza embereket rajzolgat, a fanyalgó jókedvnek, az egyszerű közvetlenségnek, a meghitt beszélgetésnek halovány és vonzó színeivel. Feltámasztja a „ravasz embert”, a vasúti tréfák emberismerő garabonciását, a világcsavargók és érvényesülők groteszk figuráit; ártatlanul, következmények és pátosz nélkül mulattató olvasmányt ad, mely néha tűnődésre indít. Diákja, ki fonográfművészettel, melyről azt állítja, hogy csak az ő zseniális kiválsága, csap be egy egész falut, feledhetetlen alakja friss és ötletes művészetének
(Földi Mihály)
