Puccs, törzsi zendülések, ejtőernyősök, fekete és fehér keretlegények, csődbe ment nagy tervek, nyomor, és korrupció, tespedtség, szép remények, türelmetlen és törekvő fiatalemberek meg az őserdő és a törzs, a hagyomány félelmetes, visszahúzó – mégis nélkülözhetetlen, megtartó ereje. Civilizációk tragikus összeütközése – vagy más szóval: a szervetlen fejlődés csillapíthatatlannak tűnő görcsei. A gyarmatosítás után itt maradt emberi, erkölcsi, gazdasági és politikai káosz – népek, nyelvek, gondolatok és kultúrák zűrzavara. A nagy folyó kanyarulatában alighanem a Harmadik Világ első – a szó klasszikus értelmében vett – „nagyregénye”: emberi viszonyok történelmi háttérrel.
Naipaul csúf, poros, piszkos és nyers Afrikájának minden „gyarmatáru-romatikától” és folklórszíntől megfosztott képei sokáig kísérik az olvasót: olyan regényterepet teremt, amelyen bármely pillanatban felbukkanhat egy Idi Amin. A nagy folyó kanyarulatában felfedező út az olvasó számára egy még formátlan és ezért félelmetesen kiszámíthatatlan világba.
