André Malraux: Az ember sorsa (antikvár)
Szépirodalmi, Budapest, 1988
404 oldal · Fordította: Réz Pál
Malraux világhírű és egyben kétségtelenül legjobb regénye 1933-ban íródott, tehát alig néhány évvel a kínai forradalom sanghaji epizódja után, melynek történései elevenednek meg a könyv lapjain. Az a két hónap (1927 márciusa és áprilisa), amikor a hatalomra jutó forradalmi erőket elárulja Csang Kaj-sek, szakítva addigi kommunista szövetségeseivel, és könyörtelenül leszámolva a felkelés internacionalista és kínai vezéreivel.
Malraux könyve természetesen nem dokumentumregény, bár az eseményeket szinte naplószerűen követi. Mert a kitűnő francia írót elsősorban a forradalmárok különféle típusainak „akciómotivációja” foglalkoztatja, az a pszichológiai mélyréteg, mely tetteiket, esetleges megtorpanásukat magyarázza. Az ellentábor figuráit is nagy plaszticitással jeleníti meg, miközben szemléletesen boncolgatja a regény központi kérdését: a forradalmi cselekvés és az egyéni sors olykor feloldhatatlan morális dichotómiáját.
