Franklin-Társulat, Budapest, 1934
240 oldal · Fordította: König György
1890-ben, XIII. Leó pápasága idején X. doktornak, a csúzos betegségek specialistájának hírneve Rómába vonzotta Anthime Armand-Dubois-t, a szabadkőművest
- Ugyan, - kiáltott fel sógora, Julius de Baraglioul - hát a testét ápolni megy oda! Rómába! Bár inkább lelkét gyógyítaná meg, mert az sokkal betegebb! Armand-Dubois, hangsúlyozva az önmagán érzett részvétet, ezt felelte:
- Szegény barátom, nézze hát a vállaimat.
A jólelkű Baraglioul akaratlanul is felemelte szemét sógora vállai felé: reszkettek, mintha mély, visszafojthatatlan nevetés rengette volna őket; szomorúság volt látni, hogy ez a félig béna, hatalmas test mint érvényesíti izomereje roncsait ily nevetséges mozgásban. De mit! Mindkettőjüknek megvolt a maguk rég elfoglalt álláspontja, Baraglioul ékesszólása ezen mitsem változtathat Az idő talán? A szent helyek titkos javallata... Julius végtelenül elbátortalanodott hangon csak ennyit mondott:
- Anthime, nagy szomorúságot okoz nekem (A vállak tánca mindjárt megszűnt, mert Anthime szerette sógorát.).
