Európa, Budapest, 1978
368 oldal · keménytáblás

Anatole ​France, az értelem és az emberiesség nagy írója, derűs, egyben gúnyos nyugalommal és fölénnyel szemléli az emberi nem ezer ostobaságát és kártékony őrületét.
A Thaisz-ban érzéki színekkel kelti életre a legendás hírű alexandriai kurtizánt. A hanyatló Róma és a fiatal kereszténység világa, harca és szenvedélye kavarog színesen a háttérben, miközben Paphnutius apát, a sivatagban élő szerzetes elkárhozik Thaisz iránt táplált „bűnös” szerelmében. Thaisz pedig, a tündöklő kurtizán, aki szerette az embereket, a szépet, a természetet, a művészetet, és egész életében a szerelem oltárán áldozott, tiszta szívvel üdvözül.
A vörös liliom France életművében szinte egyedülálló helyet foglal el. Talán épp ezért váltott ki már több mint egy fél évszázada oly sokoldalú és szenvedélyes vitákat. Vajon az író csupán egy túlfinomult szellemi életet élő szobrász és egy gyönyörű, boldogságot kereső asszony balvégzetű szenvedélyeinek történetét írja meg? Vagy több ennél: a múlt század végi társadalom, politika és művészeti áramlatok mesteri tükörképét? Ma már bizonyos: Kevés író eleveníti meg számunka ilyen fölényes könnyedséggel a párizsi szalonokban hivalkodó „előkelő” társaságot.
A nagy író, az emberek barátja és a szépség szerelmese, ebben a kötetben is az emberi értelem és a harmonikus szépség hű szószólója marad.